Táv

 

Csönd.

Mérhetetlen, magasztos,

Csönd.

Szétfolyó sikoly,

Először lélegző tüdő,

Megjelenő jövő.

 

Atyai nevelés…

Fellobbanó értelem,

Megtalált idő.

Kölcsönvett álarc.

Ellopott, megnemértett eszmék.

Odvas fog,

Szerelmes szív,

Fájó élet…

Éltető fájdalom!!!

 

Elmúló jelen,

Rothadó múlt,

Elvesztett tér.

Vonagló test,

Lassan ernyedő izmok…

Ismét csönd.

A létet túlordító

Csönd

 

*

 

Vágyakozás

 

Elválni!

Majd kiragadni

a céltalan létezés

egy időntúli pillanatát

és elindulni.

 

Fejest ugrani a múlt vermébe,

a havas járdán

a nő lábnyomait keresni…

Aztán rádöbbenni!

Akkor este

még nem volt hó!

 

Áttörni az érzelmek

csapdájának sziklafalát

és újra a jelenben,

továbbra is

a jelenért,

ÉLNI

 

*

 

 

Vallomás

 

A nappalaim még tiszták,

de mire a városra rákényszeríti

rideg akaratát az est,

s az elnéptelenedő utcák

csehói felé szállingózni kezdenek

a mámoros éjjelibaglyok,

Te is eszembe jutsz !

 

Ilyenkor a jóbarátok vidám szózata

nem jut el fülemig

és tekintetüket megdermeszti

a mindentől elidegenítő pillanat.

Körülöttem elveszti lényegét a tér !

 

Látomásként jelenik meg

mosollyal átszőtt arcod,

mit még Galatea is megírígyelhetne !

 

A kőszobor,

melybe szépségéért leheltek

életet az Istenek,

múlandóvá téve így

az örökkévalóságot.

 

*

 

 

ÖNARCKÉP

 

Ma ismét lent jártam

 a lélek poklában

és csikorogva jajdult fel

bennem az élet!

 

Egyedül sétáltam

és biztosan tudtam,

hogy valahol

megint eltépte a rossz

a kötöféket!

 

A főtér oszlopainál

egy idegen figura ült.

Rút arcának meleg tekintetébe

mosoly vegyült.

 

Leültem mellé

mert oly magányos és csúnya…

Rajtam sem volt egészen új

és tiszta a gúnya.

 

*

 

 

TraktoROM

 

Van nekem egy traktorom,

eke szarvát nem fogom.

Sokat álmodoztam róla,

míg nem tellett, csak lóra.

 

Öreg már a gép,

de nekem így is szép.

Piros színű kabrió

az együléses meseautó.

 

Feszítek is rajta,

dagadozó szívvel,

lábam közé szorult,

sok sok lóerővel.

 

Bánatom csak egy van,

 gondolok rá félsszel,

párt választni kéne,

hisz rávisz a kényszer.

 

De nincsen többé Téesz,

fogytán már a KISZ-lány,

csak tudnám, hol lelem meg

Traktoros Iluskám!

 

 

2007.07.11.

 

*

 

 

A gyermek

 

 

Sakkban tartasz engem te csöppnyi lélek,

oly törékeny, hogy mozdulni is félek.

Számomra ez egy ritka alkalom,

hisz elnyomott az álom, a karomon.

 

Figyelem, ahogy tüdődből a levegő

csendes méltósággal tör elő,

míg odabenn a testben valahol,

egy aprócska szív zakatol.

 

Nyugodt arcodon most az angyalok fénye ül,

és szarvacskáid pihennek, ott mélyen legbelül.

Alvó szemed néha meg-megremeg...

Pilláid ilyenkor lepketáncot lejtenek.

 

Léted számunkra nagy adomány,

az élettől kapott csodás hozomány.

Ha apai büszkeséggel kiejtem nevedet,

új értelmet kap a szó, sírig tartó szeretet.

 

 

2007.12.29.

 

*

Volt egy Jurtám valaha

Volt egy Jurtám valaha
nem volt annak ablaka.
Ha kitárult ajtaja
gyereksereg várt haza.

Emlékeim mentora
asszonyaim lajstroma.
Vágyaiknak sóhaja
éjnek legszebb dallama!

Volt egy Jurtám valaha
nemezből az oldala.
Lábánál folyt friss patak,
abból ittak a vadak.

Szomszédom a szabad szél...
Lóháton a monda él!
Nem lesz hős, ki halni fél,
kobzos róla nem regél.

Volt egy Jurtám valaha
körülötte szép haza.
Zöld mező és magas ég,
várt rám még egy méltó vég!

Megsiratta hős népét
négy égtájnak szelleme,
ősim hajdan lakhelyét
dicsőség ragyogta be!

Volt egy Jurtám valaha
Nem volt annak ablaka
Nemezből az oldala
Körülötte szép haza

2006.08.13.

 

*

 

 

 

Én is (Új)

 

Ha az orkánszerű szélben,

esti vaksötétben

a határt járni indulok…

Közben rád gondolok.

Fedetlen arcom szélkergette,

kavargó homokszemcsék ostorozzák,

s mindez csak azért,

hogy ne feledjem

Ember vagyok!

 

Ha nyugodt éjszakákon

aludni nem birok

s mámorosan az ablakhoz ballagok,

a sejtelmes csillagokat nézve

rád gondolok.

S a tér végtelenségének végességét kutatva,

tehetetlenségemben rádöbbenek arra,

hogy talán ember…

Igen. Ember vagyok!

 

 *

 

 

Kötődés (Új)

 

Híd feszült és leomlott.

Most a büszke part

csak álmodja a túloldalt.

S a folyó kikacagja a vén bolondot...

 

 *

 

Oldal: Verseim
Graffitik a Lélek falán! - © 2008 - 2024 - irka-firka.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat